Egy jól megőrzött vörösfenyőrönk, amelyet több ezer éves Kanadában találtak, felfedi az új széntároló megoldásban rejlő lehetőségeket az éghajlatváltozás elleni küzdelemben: egy "fa pincében". A Science című folyóiratban szeptember 26-án megjelent tanulmány megállapította, hogy a fa betemetésével több milliárd tonna szén-dioxid kerülhet a légkörbe, nem pedig a felszínen.
Ahogy az éghajlatváltozás tovább fokozódik, sok kutató úgy véli, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátásának korlátozása fontos, de nem elég a felmelegedés megfékezéséhez. Ezért egyes kutatók elkezdték feltárni a szén-dioxid környezetből való eltávolításának módjait. Egyesek a szén-dioxidot szeretnék eltávolítani a légkörből vagy az óceánból, míg mások meg akarják akadályozni, hogy a forrásnál kerüljön a légkörbe. Például a szén-dioxid kéményeken keresztül történő felfogása és sziklaképződményekbe pumpálása hosszú távú tárolás céljából, vagy a biomasszának a tengerfenékre temetése, ahol a szén évszázadokra elzárható.
A biomasszát földbe temető "fa pincék" egy másik ötlet a szénmegkötéshez, és ez a koncepció egyre népszerűbb az elmúlt években - mondta Stephen Pacala, az egyesült államokbeli Princeton Egyetem ökológusa.
Ning Zeng, a Marylandi Egyetem klímakutatója és a cikk szerzője elmondta, hogy világszerte mintegy tucatnyi csapat végez kísérleti projekteket a technológia tökéletesítésére, köztük az általa alapított cég, a Carbon Lockdown.
2013-ban Zeng és mások különféle fa temetkezési körülményeket teszteltek a kanadai Quebecben, és egy 78-centiméter hosszú vörösfenyő rönköt találtak 2 méterrel egy mező alatt. A Carbon 14 kormeghatározási eredmények azt mutatták, hogy a rönk 3775 éves volt, míg más laboratóriumi vizsgálatok azt mutatták, hogy a szén körülbelül 95%-át megtartotta.
A rönk áthatolhatatlan agyagrétegbe volt temetve. Ezt az agyagréteget a visszahúzódó tengervíz rakta le. A kutatók úgy vélik, hogy ez az agyagréteg akadályozza meg, hogy friss, oxigénben gazdag víz kerüljön a rönkbe, ezáltal megakadályozza a rothadást.
A fenti megállapítások alapján Zeng és munkatársai úgy becsülték, hogy elméletileg a világ teljes biomasszájának (hulladék fa és fenntartható módon kitermelt fa) 4,5%-a „fapincékben” temethető el. Ez évente akár 10 milliárd tonna szén-dioxidot is eltávolítana a légkörből, ami körülbelül kétszerese az Egyesült Államok éves kibocsátásának.
Kirsten Zickfeld, a kanadai Simon Fraser Egyetem klímakutatója azonban rámutatott, hogy ennek a technológiának a praktikussága a hosszú távú tárolás kilátásaitól függ. Amikor a fa a talajnak van kitéve, a termeszek, gombák és más organizmusok gyorsan lebontják, szén-dioxidot bocsátva ki a légkörbe. Bár a régészek régóta tudják, hogy oxigénmentes temetkezési környezetben lelassul a fa bomlása, a kérdés az, hogy a tudósok képesek-e nagy léptékben létrehozni ilyen alacsony oxigéntartalmú körülményeket.
Kate Moran, a Kanadai Óceánmegfigyelési Hálózatok Központjának óceánmérnöke azt mondta, hogy az a típusú tengeri agyag, amelyet Zeng Ning és csapata talált, "nem mindenütt elterjedt", és reméli, hogy lesz bizonyíték arra vonatkozóan, hogy más talajtípusok is megköthetik a szenet. fás kút.
Emellett a fa széles felhasználási skáláját figyelembe véve az is kérdés, hogy gazdasági szinten mekkora esély van a "fapince" megvalósítására.
Válaszul Zeng Ning azt javasolta, hogy most csak a hulladékfát szabad elásni, amely továbbra is évente 1-2 milliárd tonna szén-dioxidot kötne le, ami egy vagy két Japán kibocsátásának felel meg. Például a városokban sok fahulladék keletkezik, és ezeknek a hulladékoknak a felhalmozódása tűzveszélyt jelent, és elásásuk segíthet megoldani ezeket a problémákat.
